— Mit csináltál egész nap?
— Takarítottam, gondolkodtam rólunk, – feleltem.
— És találtam valami érdekeset.
— Igen? – már a fürdő felé ment kezet mosni.
— Mit?
— Később elmondom.
Vacsora után.
Gyertyafénynél ettünk, bort ittunk, semmiségekről beszélgettünk.
Anton ragyogó hangulatban volt: végre leadták a projektet, a német ügyfelek elégedettek voltak.
— Tudod, – mondta, miközben töltött magának még, – ma a gyerekeken gondolkodtam.
Megállt a villám félúton a szám felé.
— És mire jutottál?
— Talán tényleg itt az ideje, – megfogta a kezem.
— Harmincegy vagyok, te huszonnyolc.
Jó idő ez már arra, hogy gyerekünk legyen.
Micsoda pofátlanság.
A szemembe mondani ilyet, miközben a hátam mögött elárul.
— Tényleg? – eljátszottam az örömöt.
— Komolyan gondolod?
— Teljesen.
Holnaptól kezdjük, – kacsintott.
— Sőt, akár ma is.
— Csodás.
Akkor csinálok nekünk kávét.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
