Sokan azt gondolják, hogy az igaz szerelem mindent legyőz.
De az igazság az, hogy idősebb korban a magány megszokása sokkal erősebb, a kompromisszumkészség pedig gyakran gyengébb.
Ez nem mindig szomorú dolog, sokszor inkább egy érett, tudatos döntés.
Őszintének lenni magaddal, és elengedni azt az illúziót, hogy „újrakezdünk mindent”, néha nehezebb, mint belemenni egy új, törékeny kapcsolatba.
Mindenkinek megvan a maga felnőtt forgatókönyve.
Van, aki 60 évesen is egy új családról álmodik, más pedig nem adja fel önmagát még egy jó emberért sem.
És mindkettőben van igazság.
Néha könnyebb nem csodákra várni, hanem megengedni magadnak, hogy azzal legyél, akivel igazán jól érzed magad – még ha az csak te magad vagy.
A végére még egy gondolat: talán nem az a kérdés, hogy későn van-e újrakezdeni, hanem az, hogy képesek vagyunk-e új szabályokat írni a régi helyett.
És lehet, hogy a szerelem ötven felett nem mindig összeköltözést jelent, hanem egyszerűen azt, hogy nem vagy teljesen egyedül a világban.
Mit gondolsz, érdemes tíz év magány után összeköltözni valakivel?
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
