Pár hónap múlva Gábor maga vetette fel Évának, hogy költözzön hozzá.
És itt a romantikus történet hirtelen mindennapi próbatételek sorozatává vált.
Egy hét után már látszott, hogy mindkettőjüknek megvan a saját tapasztalata, szokása és elvárása az otthoni élettel kapcsolatban.
Gábor nem értette, miért kell minden reggel zabkását főzni, és miért kell a törülközőket szigorúan párban felakasztani, Éva pedig azt nem értette, miért nem kotyogósban készül a kávé, hanem egy hangos gépben, ráadásul zene mellett.
Az apróságok eleinte viccesek voltak, de lassan egyre több lett a feszültség.
Azt, amit évekig a saját falai között védett, most egy másik embernek kellett magyaráznia.
Az első hetekben őszintén próbáltak alkalmazkodni egymáshoz.
Éva igyekezett kevesebbet kritizálni, Gábor pedig figyelmesebb lenni a kéréseire.
De napról napra érezhetőbb lett a távolság.
Egyre gyakrabban ültek külön szobában: Éva a lányával telefonált, Gábor pedig a régi barátokkal beszélgetett a neten.
A közös esték helyét csendes, feszengős vacsorák vették át.
A rokonok kíváncsian figyelték, vajon sikerül-e a „felnőtteknek” viták nélkül felépíteniük egy új közös életet.
Öt hónap után végleg világossá vált: az életritmusuk nem passzol össze.
Megjelent a fáradtság, a beszélgetések pedig mindennapi apróságok és elégedetlenségek körül forogtak.
Gábor egyszer csak kimondta szomorúan: „Öt hónapig tartott.”
Aztán hozzátette, hogy ez nem vád, csak az új életforma őszinte mérlege.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
