„A munkaviszonya azonnali hatállyal megszűnik.”
„Külső jogi tanácsadókkal is együttműködünk.”
Grant szemei elkerekedtek.
„Ezt nem tehetitek—”
Marianne felemelt egy utolsó lapot.
„Van még valami.”
„Lena hétfőtől ideiglenes megfelelőségi pozícióba lép, közvetlenül a Pénzügy és a Jogi osztály mellett dolgozva.”
Majdnem összerogytak a térdeim — nem gyengeségtől, hanem attól a szürreális érzéstől, ahogy a hatalom valós időben gazdát cserélt.
Grant engem bámult, tátott szájjal, mintha olyan nyelven szólaltam volna meg, amelyről nem hitte, hogy ismerem.
Aztán megcsörrent a telefonja.
Lenézett, és amit olvasott, kiszívta az arcából a maradék színt is.
Mert a meglepetés, amire nem számított, nem csak a cégről szólt.
Hanem az otthonról.
Grant hüvelykujja a képernyő fölött lebegett, mintha félne újra megérinteni.
Felnézett rám, majd le, majd megint fel — két valóságot próbált összeilleszteni, és kudarcot vallott.
„Mi ez?” mordult fel, inkább magának, mint bárki másnak.
Már akkor tudtam, mielőtt kimondta volna.
Mert korábban, miközben Grant a vezetőknek viccelődött, a telefonom üzenetekkel világított egy számról, amit nem mentettem el, de azonnal felismertem: Evelyn Hollis.
Csakhogy ezúttal az üzenetek nem sértések vagy követelések voltak.
Hanem pánik.
Lena, azonnal hívj fel.
A bank befagyasztotta a számlámat.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
