Már a köszönés közben éreztem az illatát. Nem volt büdös, inkább csak túl sok. Erős és mindent betöltő. Nem tudtam hova tenni, talán kölni testpermettel, vagy valami nagyon illatos sampon. Bármi is volt, annyira belengte a levegőt közöttünk, hogy egy pillanatra kizökkentem.
Próbáltam nem foglalkozni vele.
Pedig amúgy jól alakult.
Leültünk, rendeltünk, és hamar megjött az a könnyű ritmus, ami online már működött. Vicces volt, figyelmes, és tényleg meghallgatott. Mégis, valahányszor közelebb hajolt, vagy megmozdult a székében, az illat vele mozdult. Emiatt sokszor elvesztettem a fonalat, pedig érdekeseket mondott.
Közben azt mantráztam, hogy ne legyek felszínes. Végül is csak egy szag. Mégis ott motoszkált bennem, és állandóan elvitte a figyelmem.
A randi végére úgy éreztem, a csendes ítélkezés helyett jobb a finom őszinteség.
Elmosolyodtam, és óvatosan megkérdeztem: „Megkérdezhetem, milyen kölnit használsz? Elég erős.”
Nevetett egyet, láthatóan zavarba jött. „Jaj ne. Túl sok?”
„Kicsit talán,” mondtam óvatosan.
A tarkóját vakarta. „Mindig attól félek, hogy nem érződöm elég frissnek. Inkább túltolom, mint hogy kevés legyen. Hát, ma nagyon túltoltam.”
És ettől hirtelen elszállt a bosszúságom.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
