Február a kertben a csend időszaka, de ha tapasztalt kertész vagy, pontosan tudod, hogy ilyenkor alapozod meg a tavaszi robbanást. Ha fával fűtesz, ezekben a napokban te is vödrökben hordod ki a szürke hamut.
Állj meg egy pillanatra! Ne dobd a kukába. A nagyszüleid jól tudták, hogy a hamu valóságos „fehér arany”, amely pont azt adja vissza a fáknak és a talajnak, amire a tél végén szükségük van.
Ha a tél végén végigsétálsz egy faluban, gyakran láthatsz szürke foltokat a hó tetején az alma vagy szilvafák törzse körül. Ez nem hanyagság, hanem tudatos kertészeti fogás. A fahamu ugyanis az egyik legjobb és legkönnyebben elérhető természetes tápanyagforrás, amit az ember valaha használt.
Miért volt ez ennyire egyértelmű a nagyszüleink számára?
A nagyszüleidnek nem volt szükségük laboreredményekre ahhoz, hogy lássák a különbséget. A bükk- vagy tölgyfa hamuját a gyümölcsfák gyökereihez és azokba az ágyásokba szórták, ahová fokhagymát vagy hagymát terveztek ültetni. Tudták, hogy a talaj tél után kimerült és savasabb. A hamu „édesebbé” tette a földet, a fák termése pedig keményebb lett és ellenállóbb a betegségekkel szemben. Ez a természet körforgása volt – ami a földből fává nőtt, ásványi anyagként visszatért a talajba.
Mit mond erről a tudomány?
Amit a régiek tapasztalatból tudtak, azt ma a modern vizsgálatok is alátámasztják. A talajszakértő szerint a fahamu a növények növekedéséhez szükséges 16 alapvető tápanyagból 13-at tartalmaz.
Egy friss tanulmányban kiemeli, hogy bár az égés során a nitrogén és a kén elvész, a hamuban koncentrált formában megmarad a kalcium, a kálium és a magnézium, valamint több fontos nyomelem. Ezek az összetevők természetes mészként működnek, emelik a talaj pH-értékét és csökkentik annak savasságát.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
