— Ez mind Raisza hibája!
— De a te anyád mondta, hogy adott neki bevásárlólistát…
— Ez… ez félreértés!
— Tudod mit, — a hang jéghideg lett, — mi megyünk.
— Ez így elég kellemetlen.
— Tánya, VÁRJ!
De a hangokból ítélve a vendégek szétszéledtek.
Bocsánatkérések, elköszönések, magassarkúk kopogása hallatszott.
— TI MINDENT TÖNKRETETTETEK! — ordította Valentina Petrovna.
— Miattatok Masenyka megszégyenült!
— Ő saját magát szégyenítette meg, — vágta rá Raisza, és visszavette a telefont.
— A kapzsiság és a gőg mindig megbosszulja magát.
— Ön pedig csak segített neki ebben.
— Te… HÁLÁTLAN SZEMÉT!
— Hálátlan? — Raisza felnevetett.
— MIÉRT kellene hálásnak lennem?
— Hogy öt éven át belém törölték a lábukat?
— Hogy ingyen cselédnek használtak?
— Hogy egyszer sem mondták, hogy köszönöm?
— Befogadtunk a családba!
— NEM!
— Kiszolgáló személyzetet csináltak belőlem!
— De ennek vége!
— ÉRTIK?!
— VÉGE!
— Többé nem fogok főzni az önök ünnepeire, nem fogom mosni Masha függönyeit, amiket idehoz, mert „a tisztító drága”, és nem fogom hallgatni a szemrehányásaikat!
— German kidob téged!
— German szeret engem.
— Magukat meg Mashával kötelességből tűrt — és ez a kötelesség is véget ért.
— Ez igaz, anya, — erősítette meg German.
— Elegem van a tiszteletlenségedből.
— Abból, hogy vesztesnek látsz, csak mert nem kérkedem úgy a sikereimmel, mint a nővérem.
— Neked NINCSENEK sikereid!
— Van egy építőipari cégem, anya.
— Kicsi, de nyereséges.
— Van egy szerető feleségem.
— Vannak barátaim.
— Mashának meg mije van?
— Adósságok és felvágás?
— HAGYJÁTOK ABBA! — visította Masha.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
