zzátok!”
„Már holnap!”
Gálja félrenyelt.
„Hova hozzánk?”
„Hát hova?” — nevetett a kagylóban az anyós.
„A ti háromszobátokba!”
„Miért állna üresen?”
„Mi meg a mi kétszobásunkban nyomorgunk.”
„Tolya a belvárosba jár tanulni, Verának meg munkába.”
„Ti meg Zsenyécskával elfértek a kis szobában, mi az, sajnáljátok?”
„Hiszen család vagyunk!”
Zsenya bólogatott, mint egy bólogatós kutya, és boldogan vigyorgott.
„Anya, persze!”
„Mi csak örülünk!”
„Gálja, hát mi bajod?”
„Anya sosem tanácsol rosszat!”
Gálja még egy szót sem tudott közbeszúrni, amikor szombaton megjelentek a „rokonkák”.
Csomag nélkül.
„Csak körbenézni.”
Julija Szemjonovna azonnal elővette a táskájából a mérőszalagot, és nekiállt a nappaliban falat mérni.
„Na.”
„Ezt a falat lebontjuk.”
„Itt lesz Tolya szobája.”
„Ő nálunk jövőbeli programozó, kell neki a tér.”
Vera már duzzogó ajkakkal állt a háló ablakánál.
„Én ezt kérem.”
„Itt jó a kilátás.”
„Gálja, szedd le ezeket a hülye függönyöket, én az enyémet teszem fel, bézst.”
Gálja tátott szájjal nézte ezt a cirkuszt.
Az ő lakását osztották fel.
Azt a lakást, ahol még Raja néni gyógyszereinek szaga érződött.
Zsenya az anyja mellett állt, és tisztelettel fogta a mérőszalag másik végét.
„Zsenya!” — Gálja megragadta a könyökét.
„Észnél vagy?”
„Ez az én lakásom!”
„Örökség!”
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
