Ahogy felismertem az ismerős tekintetet, könny szökött a szemembe.
Akkor értettem meg igazán, mit jelentett az, hogy „Add tovább”. Nem a viszonzásról szólt, hanem arról, hogy életben tartjuk a jóság láncolatát.
Az együttérzése tovább hatott mindazokra, akiket megérintett, még azután is, hogy ő már nem volt köztünk.
Attól a naptól kezdve igyekszem az ő példáját követni.
Ha valakin látom, hogy bajban van, legyen az lerobbant autós vagy idegen, akinek jól jön egy segítő kéz, eszembe jut ő.
Nem tartozásból, hanem közös emberségből. Mert a kedvesség olyan ajándék, amit egyik szív ad a másiknak, és közben mindannyiunkat erősebbé tesz.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
