A lényeg, hogy úgy tereljük a gyereket, hogy közben érti, hogy értjük őt is
Az a pár perc a fürdőszobában megtanított arra, hogy néha elég lassítani, venni egy mély levegőt, és valóban ránézni arra a kis emberre, aki ott áll előttünk. Nem csak feladatot látni benne, hanem embert, tele érzésekkel.
A következő hetekben tudatosan próbáltunk több gyengédséget vinni az estéinkbe.
A fürdés már nem a „gyorsan essünk túl rajta” kategória lett, hanem egy közös, nyugodtabb időszak. Teret adtunk neki, hogy ő is dönthessen pár dologban. Például: mi legyen, buborékfürdő vagy sima víz, játékkal vagy inkább mesélgessünk közben.
Nem lett minden este hibátlan, néha még mindig volt nyafogás vagy fáradtság. De a feszült légkör szép lassan eltűnt, és a helyét átvette a nevetés, a beszélgetés, meg az apró, közös szertartások.
És amikor néha elsüt egy újabb okos, meglepően bölcs mondatot, csak összenézünk a feleségemmel. Ilyenkor mindketten tudjuk, hogy ez az út, amit együtt járunk. Nem csak mi neveljük őt, ő is tanít minket. A szülőség így nem csak kötelesség, hanem közös történet, amit hárman írunk, estéről estére.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
