Nyugodt mosolya olyan volt, mintha előre tudná a választ. „Én Alberto Pipalini szeretnék lenni,” mondta halkan.
Szent Péter pislogott. Belelapozott a nyilvántartásba, aztán még egyszer ellenőrzött, mintha valami kimaradt volna. „Sajnálom, nővér, de nem ismerős ez a név,” mondta. „Énekes? Festő? Valami híres ember?”
Az apáca csak mosolygott, majd elővett egy kis újságkivágást, amit valahogy magával hozott.
A cím így szólt: „A helyi Alberto Pipalinit választották a világ legboldogabb emberének.” A cikk szerint Alberto nem a hírneve miatt lett ismert, hanem azért, mert egyszerűen jól élt. Vitte a kis családi vállalkozást, sokat nevetett, segített a szomszédoknak, és nem csinált mindenből nagy ügyet.
Szent Péter felnevetett, tiszta, örömteli nevetés volt, ami visszhangzott a kapu alatt. „Ennyi év után azt mondom, ez talán a legjobb választás,” jegyezte meg.
A kezével intett, pukkanás, és a harmadik apáca is eltűnt.
Ahogy a kapu bezárult, Szent Péter felírt egy rövid mondatot a mennyei bölcsességek közé: az igazi boldogság nem mindig a hírnévből jön, hanem abból, hogy az ember a helyén van, hálás, és megtalálja az örömöt a hétköznapokban.
Valahol a Földön pedig három volt apáca épp tanulta, hogy a szórakozás sokféle lehet, de a megelégedettség a legnagyobb ajándék.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
