Aztán, percekkel a szertartás előtt, felsikoltott.
Felgyorsult a pulzusom, és rohantam hozzá, a legrosszabbra készülve. Nem történt baj, csak rátört a nagy nap izgalma és a félelem.
A koszorúslányok próbálták nyugtatni, de csak akkor oldódott, amikor megfogtam a remegő kezét, és halkan azt mondtam, „nem kell egyedül végigcsinálnod, itt vagyok”.
Lassan elmélyült a lélegzete, és megnyugodott. Abban a pillanatban a régi sérelmek eltörpültek a szeretethez képest, amelyet iránta érzek.
Amikor felhangzott a zene, és elindult a folyosón, kitisztult minden.
Ez a nap nem rólam szólt, és nem az exemről, és nem a múltról. Egy anyáról szólt, aki szilárdan a lánya mellett áll.
Elengedni nem felejtést jelent, hanem azt, hogy a szeretetet választom a keserűség helyett, amikor a leginkább számít.
Ahogy megtette az első lépést, tudtam, hogy én is letettem a terhet, és vele együtt továbbléptem.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
