A konyhában sercegett a serpenyő — az apja, Borisz Sztyepanovics fekete kenyérből pirított magának, ügyet sem vetve a felesége elégedetlen pillantásaira.
Nagyezsda Iljinyicsna sürgött-forgott a tűzhelynél egy agyonmosott kötényben.
— Megtaláltad? — az anya sűrű borscsot mert egy mély tányérba, és Vera elé tolta.
— Egyél, teljesen lefogytál ezekkel a költségvetésekkel.
— Figyelj, van itt egy dolog…
— Krisztinácskának segíteni kell.
Talált egy helyiséget egy kézműves gyertyák bemutatóterméhez.
Két hónap kauciót kérnek.
Mi apáddal a nyugdíjunkból nem bírjuk, érted.
Dobj neki a kártyájára, jó?
Az apa felhorkant, és késsel megfordította a pirítóst.
— Igen, Ver, segíts a húgodnak.
Nehéz neki most, mindenhol nagy a konkurencia.
Te meg stabilan állsz a lábadon.
Vera a borscsos tányérra nézett.
A tetején úszó zsíros karikákra.
Az anya kapkodó kezeire.
Odabent forró, fojtogató keserűség emelkedett fel benne.
— Nem utalok — a hangja meglepően egyenletesen szólt, pedig az ujjai az asztal alatt remegtek.
Nagyezsda Iljinyicsna megdermedt a merőkanállal a kezében.
— Hogyhogy nem utalsz?
Ver, hát mi család vagyunk.
Fejlődnie kell.
— Hát akkor fejlődjön — Vera arrébb tolta a tányért.
— Nincs szabad pénzem az ő viasz-kísérleteire.
— Vera! — az anya széttárta a karját.
— Milyen hang ez?
Így beszélsz az anyáddal?
— Teljesen normális hang, anya.
Köszönöm a vacsorát, én inkább megyek.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
