Kinőzett az ablakon.
Aztán Ninára emelte a tekintetét.
— Arra jutottam, hogy ti Valerával egyelőre lakjatok nálunk, az én lányom pedig a gyerekkel költözzön be a te lakásodba.
Az anyós nyugodtan beszélt.
Szinte hétköznapian.
A világ mintha megállt volna.
Nina az anyósára nézett, képtelen volt felfogni, amit hallott.
Valentyina Petrovna nyugodtan kortyolgatta a teáját, mintha valami teljesen hétköznapi dolgot javasolt volna.
— Tessék? — kérdezte Nina halkan.
— Azt mondtam, hogy addig lakjatok nálam — ismételte az anyós, anélkül, hogy felnézett volna a csészéből.
— A te lakásodban pedig Galocska fog lakni a kislánnyal.
Minden igazságos — a gyerekes lányom külön.
Ti meg Valerával meghúzzátok magatokat nálam, semmi tragédia.
Ninának az arcába szökött a vér.
Odabent minden felforrt benne — hónapok hallgatása, tűrése, lenyelt sértései hirtelen izzó lávává váltak.
— Ez a család — folytatta kioktató hangon Valentyina Petrovna.
— Érteni kell a dolgokhoz, engedni kell, nőnek kell lenni.
— Miféle család? — Nina hangja felháborodásában megremegett.
— Ez a lakás az enyém!
Az én örökségem!
— És akkor mi van? — horkant fel az anyós.
Nina felállt az asztaltól, remegett a keze.
Annyi erőt, időt, az összes megtakarításukat beletette ebbe a felújításba.
Ez a nő pedig teljes nyugalommal azt javasolta, hogy adja oda a lakást idegeneknek.
— A felújítást mi csináltuk saját kézzel! — kiáltotta Nina.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
