Kell-e Gondoskodnia Azoktól, Akik Elhagytak Minket?
Ez a történet sokakat szembesít azzal, mit jelent a felelősség, ha egy szülő nem volt jelen, amikor szükség lett volna rá. Az idősgondozás anyagilag és lelkileg is kimerítő lehet. Ha szeretetteljes kötelék létezett, egyértelmű, hogy segítenénk.
De ha a múltban elhagyás, elutasítás, vagy megbántás történt, a döntés már nem ilyen egyszerű. Ilyenkor nemcsak a fizikai segítségről van szó. A lelki túlélés kerül előtérbe. A megbocsátás talán lehetséges, de nem lehet kikényszeríteni, és nem tud minden sebet egy csapásra begyógyítani.
Önzetlenség vagy Önmagunk Védelme?
Sokunkban automatikusan működik az, hogy segítünk idős szüleinken. Visszagondolunk arra, hogy mennyi mindent tettek értünk, mennyi szeretetet adtak. De ha ezt az alapot a hiány és a fájdalom váltja fel, a természetes kedvesség sem feltétlenül jön magától.
Ebben a történetben is ez a folyamatos ellentét dolgozik. Az együttérzés belül suttog: „Ő az anyád.” A másik hang viszont emlékeztet: „De ő fordított hátat neked.”
Egyik érzés sem fekete-fehér, és mindkét választás hozhat magával fájdalmat.
Mit Tanulhatnak Ebből a Családok?
Az ilyen sorsok visszatükrözik, mivel kell szembenéznie sok családnak idősebb korban. Az idősgondozásról, együttélésről, elvárásokról már előbb kell beszélni, még mielőtt váratlan helyzet vagy betegség bekövetkezik.
A nyílt párbeszéd – még ha feszültséget is hoz – segíthet a későbbi sérelmek, csalódások megelőzésében.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
