A pszichológia a négyzetek mögött
Az emberi észlelés szelektív. Az agyunk gyorsan akar dönteni, ezért gyakran az első, legfeltűnőbb részletekre támaszkodik. Ez praktikus, mert nem kell mindent újra és újra elemezni. Ugyanakkor van ára is: könnyen elhisszük, hogy amit elsőre látunk, az az egész.
Ehhez jönnek a kognitív torzítások. Megbízunk az első benyomásunkban, és sokszor ragaszkodunk hozzá akkor is, ha más mást lát. Ilyenkor nem az történik, hogy kíváncsiak leszünk, hanem az, hogy védekezünk.
Az „én tudom jól” reflex
A „nárcisztikus” szót ma sokan dobálózva használják. Klinikai értelemben ez jóval súlyosabb dolog, például túlzott fontosságtudat, állandó elismerésigény, és nehézség mások szempontjainak átérezésében. A hétköznapokban viszont enyhébb formában is megjelenhet, apró helyzetekben.
Például amikor valaki magabiztosan kijelenti: „Ez 8.” Aztán valaki más azt mondja: „Szerintem 12.” Ilyenkor sokaknál nem a kíváncsiság jön elő, hanem azonnal a védekező reakció. „De én rendesen megnéztem.” „Te számoltad el.” „Én ezt látom.”
Ettől a feladat már nem csak számolás. Hirtelen az egóról szól, arról, ki enged a saját álláspontjából.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
