A férjem a váláskor a kezembe nyomott egy bankkártyát — két évvel később a számlán egy ötszobás lakás árát láttam.

Hét év élet belefért egyetlen száraz kattanásba, amikor a bőr aktatáska összecsukódott.

— Tessék, vedd el — tette az asztalra az ezüstszínű bankkártyát.

— A PIN-kód a születésnapod.

— Hogy ne kelljen bérelt lyukakban koldulnod.

Ljudmila érezte, ahogy forró keserűség kúszik fel a torkába.

Emlékezett Viktorra a kifakult pólójában, amikor az aprópénzt számolgatták az első komoly üzletéig az építkezéseknél.

Most pedig előtte ült a „város ura”, aki azt hitte, hogy a lélekben tátongó lyukat műanyaggal be lehet foltozni.

— Le akarsz fizetni? — Ljudmila hozzá sem ért a kártyához.

— Csak vedd el.

Ez biztosíték.

Hátha holnap a fejedre esik egy tégla vagy valami hasonló.

Ljudmila kirántotta a kártyát, érezte, ahogy az éles széle megcsípi a tenyerét.

Nem hálából — csak azt akarta, hogy a férfi minél előbb eltűnjön.

A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *