Lilla szombat reggel hívott fel. A hangja remegett.
„Át tudsz jönni? Beszélnem kell valakivel.”
Egy órával később ott voltam. Pizsamában nyitott ajtót, vörös szemekkel. Az asztalon egy bőrönd állt.
„Mi történt?” – kérdeztem.
„Elhagytam Bélát.”
Teljesen megdöbbentem. Lilla negyvenhat éves, Béla ötvenhét. Egy éve voltak együtt, három hónapja költözött hozzá. Kívülről minden ideálisnak tűnt. Béla sikeres volt, intelligens, jó lakása volt. Nem ivott, nem dohányzott, jól keresett.
– Miért? – kérdeztem. – Mit csinált?
Lilla leült az asztalhoz, teát töltött magának.
– Semmit nem csinált. Csak volt két rituáléja. Minden szombaton.
Három hónapig bírtam. Most már nem megy tovább.
– Milyen rituálék?
És mesélni kezdett.
Első rituálé: „az emlékezés napja”
Béla hét éve özvegy lett. Meghalt a felesége. Nehéz időszak volt. Egyedül élte át, nem született gyermekük.
Lilla tudott erről. Megértő volt. Úgy gondolta, természetes, hogy az ember gyászol, ez mindenkinek a saját dolga.
De amikor odaköltözött hozzá, rájött: ez már nem egyszerű gyász volt.
Havonta egyszer, szombat reggel Béla elővette a felesége fotóalbumaikat. Kiterítette őket az asztalra. Elindította azt a zenét, amit együtt hallgattak. És ott ült így három órán keresztül.
„Először azt mondtam magamnak: legyen” – mesélte Lilla. „Átmentem a másik szobába, elfoglaltam magam. Aztán elkezdett hívogatni.
Miért?
Azért, hogy nézzem vele együtt. Mutatta a képeket, és mesélt: Itt Törökországban vagyunk. Itt a nyaralóban. Ez pedig az utolsó születésnapja, mielőtt beteg lett.”
Lilla ott ült, idegen fényképeket nézett, idegen történeteket hallgatott. És minden alkalommal feleslegesnek érezte magát.
„Érted, nem az a baj, hogy emlékszik a feleségére. Hanem az, hogy engem is beleerőltetett ebbe. Együtt kellett éreznem, bólogatnom, dicsérnem, milyen csodálatos nő volt.
„Beszéltél vele erről?”
„Beszéltem. Eleinte. Aztán elkezdtem dühös lenni. Egyszer megkérdeztem: Béla, miért kell ez neked? Erre azt mondta: Hogy ne felejtsem el. Hogy mindig velem legyen.”
Lilla akkor értette meg: a feleség nem tűnt el az életéből. Csak fizikailag nem volt jelen, de a fejében tovább élt.
És Lilla nem társ volt. Csak néző egy olyan történetben, ami nem róla szólt.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
