Ott állt a nyitott széf előtt, ahol még reggel háromszázezer rubel feküdt — a megtakarítása fogászatra és a lodzsa felújítására.
Most már csak bársonyos por és egy cetli volt benne: „Elvittem egy ügyre. Ne sajnáld, befektetés a családba. Dima.”
Oleszja pislogott.
A bal szeme áruló módon rángani kezdett.
Lassan becsukta az ajtót, kifújta a levegőt, és kiment a konyhába, hogy feltegye a vízforralót.
A hiszti a gyengéknek való.
Oleszja inkább úgy tálalta a bosszút, hogy az ne csak hideg legyen, hanem mélyfagyasztott.
A bejárati ajtó akkorát csapódott, mintha a rohamrendőrség tört volna be, de csak Dima volt.
Berobbant a konyhába, ragyogva, mint egy kifényesített szamovár, és máris a hűtőhöz nyúlt, még cipőt sem húzott le.
— Ó, Leszka! Láttad? — beleharapott az alma felébe.
— Ne vágj ilyen képet, nem áll jól.
— A pénz jó helyre ment.
— Anyának jubileuma van, ötvenöt!
— Rendeltem neki egy beutalót a „Az Altaj Gyöngye” szanatóriumba meg egy bankettet.
— Olyan meglepetés lesz — bomba!
— Dima — Oleszja hangja olyan egyenes volt, mint egy halott EKG-ja.
— Az az én pénzem volt.
— Implantátumokra.
Dima olyan színháziasan forgatta a szemét, hogy látszott a fehérje.
— Na kezdődik!
— Már megint a te anyagias dumád.
— Anyának meg dátuma van! Jubileuma!
— Ez szent dolog.
— A fogak… hát várnak a fogaid.
— Nem cápa vagy, nem nőnek újak, de a régiek még rágcsálnak.
— Én, mint a családfő, stratégiai döntést hoztam.
Lehuppant a székre, keresztbe vetette a lábát, és oktatóan felemelte a mutatóujját:
— A nő legyen nagylelkű, ne fonnyadjon az aranyon, mint egy szoknyás Kascsej.
— A te kicsinyességed megöli a házasság minden romantikáját.
Oleszja megkavarta a teát a kanállal.
Csing-csing.
— Dima, ha valaki más pénzéből nagylelkű, azt lopásnak hívják.
— És a romantika a házasságban nem a takarékosságtól hal meg, hanem attól, hogy valaki összekeveri a közös zsebet az én személyes melltartómmal.
Dima félrenyelte az almát, köhögni kezdett, elvörösödött, és kapkodva a vizespohár után nyúlt, a felét a nadrágjára löttyintve.
Úgy nézett ki, mint egy felfújt pulyka, akit váratlanul hátulról fejbe csaptak egy poros zsákkal.
A következő két hét pokoli maratonná vált.
Alina Szergejevna, az anyós, miután a fiától értesült a közelgő „meglepetésről”, úgy kivirult, mint a penész a felejtett sajton.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
