— Kik azok a „mi”? — kérdezte Natalja gúnyos mosollyal.
— Borja, Dasa, a bátyám — sorolta az anyós a rokonait.
— Jó, Borja rendben, ő a férjem, de hogy jön ide a maga lánya meg a bátyja?
— Dasának lakásra van szüksége, a pétervári lakásod pedig sok pénzt ér, pont elég lesz neki itt, Tverben egy garzonra, és még marad is pénz nektek egy új autóra! — vágta rá az anyós, és még csak el sem húzta a száját.
— Nagyon vicces, Larissza Alekszandrovna!
Eladni egy lakást Péterváron, hogy vegyünk egy garzont a maga lányának!
Natasa tényleg hangosan felnevetett, hátradöntve a fejét.
Az anyós kőarccal ült, az ujjával dobolt az asztalon.
— Még nem fejeztem be — vágott közbe jeges hangon Larissza Alekszandrovna.
— Borja már meghatalmazást is csinált.
Te csak bemész a közjegyzőhöz, aláírod a papírokat, és kész, ennyi.
Az ingatlanos már talált vevőt.
A nevetés olyan hirtelen szakadt félbe, ahogy elkezdődött.
Natasa lassan letette az asztalra a kihűlt teáscsészét.
— Állj.
Tehát a férjem, az ön fia már meghatalmazást íratott a SAJÁT lakásom eladására?
Arra a lakásra, amit a nagymamámtól kaptam?
Ami Péterváron van? — Natasa minden szót külön megnyomott, mintha szögeket verne be.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
