— Megint leüvöltötted a fiamat azért, mert zajongott? Ez AZ ÉN gyerekem és AZ ÉN lakásom! Pakold össze a cuccaid, a te „nevelésed” itt véget ért.

— Nem lehetne egy kicsit halkabban? Széthasad a fejem.

Róman hangja a nappaliból nem volt hangos, de volt benne az a különös, jeges árnyalat, amitől Annának kellemetlenül összerándult valami a gyomrában.

 

Egy pillanatra megdermedt a késsel a vágódeszka fölött, és figyelt.

A konyhában sült hagyma és otthonosság illata terjengett.

A gyerekszobából vidám csörömpölés hallatszott — a hétéves fia, Misa, épp egy grandiózus várat épített a konstruktorból, időnként ledöntve a tornyokat, hogy aztán újra felépítse őket.

Egy átlagos este.

Pontosabban: az, amit ő eddig átlagos estének hitt.

Róman belépett a konyhába.

Magas volt, sportos, otthoni, de makulátlanul tiszta pólóban.

A kezét megtörölte a konyharuhába, pedig amúgy is száraz volt.

Ez a mozdulat volt a védjegye — a rend iránti kényszer mindenben.

— Anya, megint mindent szétszórt. Az egész szoba tele van ezzel a műanyaggal. És ez a csörömpölés… Nem lehet koncentrálni.

— Róman, játszik — Anna igyekezett, hogy a hangja nyugodt és békés maradjon.

Felé fordult, halványan elmosolyodott.

— Hét éves. A gyerekek játszanak. Néha hangosan.

— Játszani sokféleképp lehet — odalépett a hűtőhöz, és kivett egy üveg vizet.

— A játék nem válhat káosszá. A férfinak már gyerekkorától rend kell a holmijában, hogy később rend legyen a fejében is.

Anna megérezte, ahogy a hátán végigfut az irritáció hidege.

„A férfinak.”

Úgy beszélt a kisfiáról, mintha egy gyakorlótéren álló kadét lenne.

Az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban hallotta ezeket a kioktatásokat Rómantól.

Eleinte gondoskodásnak tűntek, a nevelésbe való bekapcsolódás kísérletének.

De most már valami idegen, acélos dolog rezgett bennük.

— Ő nem a seregben van. Itthon van. És csak egy várat épít.

— És ez a vár ötpercenként dől össze olyan hanggal, mintha a szomszédban felújítanának — Róman ivott egy kortyot, közben nem vette le róla azt a figyelmes, vizsgálódó tekintetet.

— Én csak azt mondom, hozzá kell szoktatni a rendhez. Befejezte a játékot — pakoljon el. Építeni akar — építsen úgy, hogy ne zavarjon másokat. Ezek a közös élet alapvető szabályai. Nekünk ezt meg kell tanítanunk neki.

A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *