„Értem” suttogta.
Aztán elsétált.
Ott ültem remegve, és azt ismételgettem, hogy jól tettem. Megvédtem a családomat. A gyerekeimnek nem kell zűrzavar. Dánielnek nem kellenek bonyodalmak. A múlt nem fér bele a gondosan felépített jelenünkbe.
Másnap reggel a telefonom megszólalt, miközben ruhát hajtogattam.
Dániel hívott.
Furcsa volt a hangja, feszes és sürgető.
„Találkoztam a lányoddal” mondt
Dániel mögötte állt.
A tekintete olyan volt, amilyet tőle még sosem láttam.
Csalódás. Fájdalom. Zavar.
„Mi folyik itt?” suttogtam.
Dániel szólalt meg először.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
