— **Lerocska terhes**, — az anya a kötényének szélét gyűrögette.
— **És Sztanyiszlav megkérte a kezét.**
— **Lakásra van szükségük.**
Az apa fel sem nézett az újságból.
A fal mögött a szomszéd spicc vonyított.
A konyhából valami sült illata áradt.
— **Elintéztük az ajándékozási szerződést**, — Nagyezsda Pavlovna egy borítékot tett a komódra.
— **Tegnap.**
— **A lakás most már Lera nevén van.**
Anna a borítékot nézte.
Egy teljesen átlagos fehér boríték volt a sarki papírboltól.
— **De én fizettem.**
— **Négy éven át.**
— **Ez a család érdekében hozott döntés, drágám.**
— **Így helyes**, — Oleg Dmitrijevics közelebb tolta a borítékot Annához.
A mellkasában valami elszakadt és zuhanni kezdett, mint egy lift elvágott kötéllel.
2018 nyarán hárman álltak a jövőbeli „Zapovedny Mys” lakópark üres telkén.
Körülöttük betonkeverők, vasbetétek, friss habarcs szaga.
A sisakos menedzser a kitűzőkkel megjelölt cövekek között vezette őket.
— **Itt lesz a játszótér, ott a parkoló.**
— **Az önök lakásának ablakai délnyugatra néznek, délután süt a nap.**
A szülők minden megtakarításukat befektették.
Az apa félretett pénzét, az anya harminc évnyi könyvtári jutalmait, még a Kaluga melletti dácsa eladásából származó összeget is.
— **Nyugodt öregkorra**, — ismételgette Oleg Dmitrijevics, miközben aláírta a szerződést.
Egy év múlva megérkezett az első banki levél.
Hátralék.
Az apát elbocsátották a kutatóintézetből — „optimalizálás”.
Nagyezsda Pavlovnát félállásba helyezték.
A régi lakásban kilyukadt a strang — az alsó szomszédoknál kellett javítani.
Anna akkoriban épp megvédte a diplomáját.
Junior vizualizátor volt az „ArtProject” irodában, fizetése harmincötezer.
— **Én fogok fizetni**, — mondta, miközben számításokkal teli kinyomtatott lapokat terített szét a konyhaasztalon.
— **Vállalok mellék munkákat.**
— **Megoldom.**
Az anya sírt, az apa hallgatott.
Lera a szobájában lakkozta a körmeit — tizennyolc éves volt, fizetős újságírás szakra járt.
— **A jelzálog kifizetése után a lakás az enyém**, — Anna végignézett a szülein.
— **Megállapodtunk?**
Bólintottak.
Mindketten.
Az első év pokol volt.
Iroda hatig, aztán haza — a laptop elé.
Vizualizációk magánmegrendelőknek, javítások hajnalig.
A padlón aludt a számítógépház mellett — renderelés közben felmelegedett, és jobban fűtötte a szobát, mint a régi radiátor.
Húszrubeles csomagból készült tésztán élt.
Alma csak akciósan.
Kávé — a legolcsóbb, instant.
A munkahelyen a céges teázásról zsebre vágta a kekszeket.
Excel-táblázatot vezetett.
Minden fillér számon volt tartva.
A „jelzálog” sor elvitte a bevétele nyolcvan százalékát.
Minden hétvégén hazacipelte a gépházat — az irodai régi számítógépek nem bírták a bonyolult projekteket.
Tizenkét kiló vas egy sporttáskában.
A szomszédok azt hitték, edzőterembe jár.
Az anyja hívása reggel érkezett, amikor Anna az utolsó renderképet küldte az ügyfélnek.
— **Gyere el.**
— **Beszélnünk kell.**
Lera a konyhában ült, a hasát simogatta.
Egy apró gyémántos gyűrű csillogott a gyűrűsujján.
— **Sztanyiszlav éttermet nyit**, — csicsergett Lera.
— **Szerzői konyhás gasztrobárt.**
— **Jó környéken kell a bejelentett lakcím a befektetők miatt.**
Az iratmappa a padlóra esett.
A bizonylatok szétrepültek — négy évnyi befizetési csekk — és hirtelen semmit sem értek.
Anna felvette a hátizsákját.
Útlevél, laptop töltő, projektes pendrive — minden fontos dolgot mindig magánál hordott.
Szokás.
— **Hová mész?** — Nagyezsda Pavlovna az ajtóban állt meg.
— **Ha az erőfeszítéseim nektek semmit sem jelentenek, akkor nincs itt helyem.**
Az ajtó halkan csukódott be.
Csak a fal mögött vonyított fel a spicc, mintha búcsúzna.
A Vasziljevszkij-szigeten lévő szobát Anna az Avitón találta.
„Padlásszoba, tizenöt négyzetméter, minden kényelem, tízezer.”
Szemjon Markovics, a tulajdonos, melegítőnadrágban és olimpiai mackós pólóban fogadta.
— **Dohányozni tilos, vendégek tíz után szintén nem.**
— **A hűtő közös, a te polcod a középső.**
Tetőablak, ferde mennyezet gerendákkal — a sarokban nem lehetett kiegyenesedni.
Az ablak szorult, csak harmadáig nyílt.
A peresztrojka korabeli vízforraló nyolc percig melegedett, és úgy sípolt, mint egy gőzmozdony.
Matrac a padlón, forgácslapos szekrény, ugyanolyan korú asztal.
— **Kiveszem.**
Anna egy használtbútor-boltból hozott egy kihajtható fotelt.
A falra naptárt akasztott — nem befizetésekkel, csak a hét napjaival.
Az ablakpárkányra három kaktuszt tett joghurtos poharakban.
Az első estén az új szobában a padlón ült, és pohárból ette a gyors tésztát.
A laptopon egy régi Audrey Hepburn-film ment — korábban sosem volt ideje végignézni.
A gyomrát csípte a csípős fűszer, a mellkasát a félelem és megkönnyebbülés furcsa keveréke.
A telefon hallgatott.
A szülei nem hívták.
A második hónap a padláson.
Anna egy hívásra ébredt — ismeretlen szám.
— **Jó napot, a Solar Developmenttől hívjuk.**
— **Ön jelentkezett a BIM-szakértői állásra?**
Az interjút másnapra tűzték ki.
Anna Szemjon Markovics ősi vasalójával vasalta ki az egyetlen fehér ingét — egy szigetelőszalaggal betekert vezetékű „Tefallal”.
Az irodában az üveg tárgyaló előtt egy farmeros, fekete garbós férfi állt — Ilja Kramszkoj, az osztály vezetője.
Halkan beszélt, és filccel rajzolt sémákat a táblára.
Egy hét múlva — az első értekezlet.
A pulkovói bevásárlóközpontot tárgyalták.
Anna a nyomtatványt forgatta a kezében, valami nem stimmelt.
— **Elnézést, miért mennek a szellőzőaknák a harmadik emeleten egy teherhordó gerendán keresztül?**
Ilja felnézett a laptopról.
A statikus elpirult, és a rajzok közé temetkezett.
Hiba.
Hárommilliós bírság lett volna, ha eljut az építésig.
— **Maradjon a megbeszélés után**, — bólintott Ilja Annának.
A nap végére új belépőkártyája lett.
„Projektkoordinátor”.
Az osztályon Karina fogadta — vörös göndör haj, vintage szemüveg, egyszarvús termoszbögre.
— **Új vagy?**
— **Gyere, megmutatom, hol rejtik a rendes kávét.**
— **Nálunk van egy éjszakázó klub, csatlakozz.**
Valentyin Szergejevics, negyvenéves tapasztalattal rendelkező rajzoló, egy pendrive-ot nyújtott Annának.
— **Tessék, a blokk-könyvtár biztonsági másolata.**
— **Egyszer megmentett az elbocsátástól.**
— **Most ez a hagyományunk — az újaknak adjuk.**
Este Ilja küldött egy linket.
— **Próbáld elvállalni ezt a vizualizációt.**
— **Megbízható stúdió, időben fizetnek.**
Az első honorárium — negyvenezer.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
