Én pedig abbahagytam a főzést és az élelmiszervásárlást.
– Léna, gondolkodtam, és úgy döntöttem: az én fizetésem az én személyes pénzem.
Én kerestem meg, jogom van arra költeni, amire akarom.
A saját kívánságaimra, az autóra, anyám támogatására.
Mi pedig a te fizetésedből fogunk élni.
Te amúgy is olyan takarékos nő vagy, milyen ügyesen vadászod a leárazásokat a szupermarketben.
Szóval a te kezedben vannak a lapok.
Én tovább sikáltam a szivaccsal a régóta ott lévő zsírfoltot a tűzhely feletti csempén.
Olyan dühösen súroltam, hogy a körmeim a gumikesztyű alatt már fájni kezdtek, és a hang is undorítóan visító lett.
A rongy rázkódott a kezemben, de nem fordultam meg.
Az orromban ott állt a tisztítószer maró szaga, összekeveredve az odaégett szaft illatával — Igor már megint elfelejtette lekapcsolni a főzőlapot, amikor a gulyást átszedte.
– Személyes pénz, tehát – fújtam ki lassan a levegőt, anélkül hogy abbahagytam volna.
– Igorocska, és az nem számít, hogy húszéves jelzálogunk van, és Szaska idén megy iskolába?
Előkészítő, egyenruha, tankönyvek…
Egyáltalán tudod, mennyibe kerülnek mostanában a normális élelmiszerek, ha az ember nem csak tésztán akar élni?
– Jaj, csak ne kezdd már – Igor elment mellettem, nehéz sarkakkal csattogva a laminált padlón.
– Mindig drámát csinálsz.
Nem azt mondtam, hogy egyáltalán nem adok pénzt.
Ha nagyon muszáj lesz — kérsz, és majd átgondolom.
De alapból a költségvetés a te dolgod.
Te vagy nálunk az a nagy szabályszerető, mindig az igazságosságról beszélsz.
Na hát, mutasd meg most a könyvelői csodáidat.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
