Amikor a fiam tavaly összeköltözött a barátnőjével, azt hittem, új és szép időszak jön az életében.
Tíz percre laktak tőlünk, és már előre láttam a spontán hétvégi beugrásokat, a közös vacsorákat, és ugyanazt a közelséget, ami addig is összekötött minket. A valóság másképp alakult.
Hetek teltek el úgy, hogy nem jött át, nem hívott, még egy rövid üzenetet sem írt. Vártam, hogy megszólaljon a csengő, vagy felvillanjon a telefonom a nevével, de a csend csak nőtt, hónapokká nyúlt.
Minél többször kerestem, annál inkább úgy éreztem, mintha a szeretetem a semmibe tűnne. Közben azon gondolkodtam, emlékszik-e mindarra, amit érte tettem.
Próbáltam apróságokkal támogatni. Küldtem pénzt, amikor úgy sejtettem, hogy szüksége lehet rá, remélve, hogy ezzel könnyítek rajta.
A leveleim ott maradtak olvasatlanul, a hívásaimra nem reagált.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
