— kérdezte Arina, le sem véve a szemét a laptop képernyőjéről, miközben idegesen kopogtatta az ujjait az érintőpadon.
A szobában az a jellegzetes, kapkodó káosz uralkodott, amely mindig a nagy utazásokat előzi meg.
A széles ágyon, mint egy hatalmas állat feltépett hasa, egy nyitott bőrönd feküdt.
Körülötte színes dombokban tornyosultak a pólók, fürdőruhák és naptejek.
A levegőben forró vasaló és az antisztatikus spray édeskés illata keveredett.
Arina, aki kimerült volt a negyedéves jelentés lezárása után, csak egyetlen dologról álmodott: hogy huszonnégy óra múlva a lábát a sós vízbe lógathatja.
Kosztya az előszobai tükör előtt állt, és az új napszemüvegét próbálgatta, amit szó szerint egy órával korábban vett.
Forgatta a fejét, különböző szögekből vizsgálta a tükörképét, és természetellenesen energikusnak, sőt izgatottnak tűnt.
— Biztos megint vacakol a weboldal, Aris — vetette oda könnyelműen, hátra sem fordulva.
— Tudod, milyenek ezek az utazási irodák, mindig a szerverük omlik össze indulás előtt egy nappal.
— Ne aggódj, a reptéren a pultnál majd becsekkolunk.
— Mit számít, hol ülünk, a lényeg, hogy repülünk.
— De számít, Kosztya.
Ablak mellett akarok ülni, fél évig csak az iroda falait néztem — Arina összeráncolta a homlokát.
Az ösztöne, amelyet az auditban töltött évek csiszoltak élessé, megcsikordult valahol a bordái alatt.
Valami nem volt rendben.
Nem a weboldallal volt a gond.
Frissítette az oldalt.
A rendszer ismét vörös mezővel villant fel, hibát jelezve a második utas ülőhelyének kiválasztásakor.
Arina mély levegőt vett, igyekezve elfojtani az irritációt, és úgy döntött, más oldalról közelít — az útvonaljegy megtekintésén keresztül.
A fájl gyanúsan lassan töltődött be, a forgó töltőkör hipnotizálóan pörgött, fokozva a szorongást.
Végre megnyílt a dokumentum.
Arina végigfuttatta a szemét a sorokon.
Az indulás dátuma helyes volt.
A szálloda ugyanaz — az az ötcsillagos, amelyre az egész éves bónuszát ráköltötte.
A járat — változatlan.
Első utas: Konsztantyin Voronov.
Minden rendben.
Lejjebb engedte a tekintetét, a második sorra, ahol a saját nevének kellett volna állnia.
A betűk elmosódtak, majd éles, lehetetlen képpé álltak össze.
Ott nem „Arina Voronova” szerepelt.
Ott, fekete-fehéren, a hivatalos űrlap szigorú betűtípusával ez állt: „Valentyina Ivanovna Voronova”.
Arina megdermedt.
A fülében egy pillanatra vékony, kellemetlen csengés jelent meg.
Pislogott, remélve, hogy ez csak a túlterheltség miatti hallucináció, de az anyósa neve nem tűnt el.
Arcátlanul bámult rá a képernyőről, „Fizetve” és „Kiállítva” státusszal megerősítve.
— Kosztya — szólalt meg a hangja váratlanul halkan és egyenletesen, egyáltalán nem úgy, ahogy a szíve vert.
— Gyere ide.
— Mi van már megint? — lépett be a férje a hálószobába, még mindig a szemüveget tartva a kezében.
Az arcán könnyed, vándorló mosoly játszott, amely azonnal kialudt, amint találkozott a felesége tekintetével.
Két lépésre megállt az ágytól, mintha láthatatlan falba ütközött volna.
— Magyarázd el nekem, kérlek, mi ez — Arina felé fordította a laptop képernyőjét.
— Miért az anyád adatai szerepelnek az én jegyemen, amit az én kártyámmal vettem?
Kosztya hangosan kifújta a levegőt, megvakarta a tarkóját, és ahelyett, hogy megijedt vagy meglepődött volna, hirtelen ellazította a vállát.
Úgy nézett ki, mint aki végre elszánta magát, hogy bevalljon valamit, amit nem bűnnek, hanem zseniális, csak alulértékelt ötletnek tartott.
Elment Arina mellett, leült az ágy szélére, közvetlenül a nyári ruhái halma mellé, és leereszkedő türelemmel nézett rá.
— Aris, ne csinálj már ilyen kerek szemeket — kezdte halkan, majdnem gyengéden.
— Meg akartalak lepni.
— Vagyis inkább kész helyzet elé állítani, hogy ne kezdj el vitatkozni előre.
— Tudod, te mindig mindent kontrollálsz, nehezen tudsz ellazulni.
— Meglepetés? — kérdezett vissza Arina, miközben hideg futott végig a hátán.
— Te utascserének nevezed a tudtom nélkül egy meglepetést?
— Hallgass meg, gondolkodjunk logikusan — Kosztya előrehajolt, bekapcsolva a „racionális férfi” hangnemét, amellyel általában azt magyarázta, miért nem mosogatott el.
— Az elmúlt három hónapban igásló módjára dolgoztál.
— Te magad mondtad, hogy migrénjeid vannak, hogy senkit sem akarsz látni.
— Milyen repülés neked?
— Ez stressz, akklimatizáció, negyvenfokos hőség.
— Az orvosok pihenést írtak elő, csendet, alvást.
— Anyának meg… hát tudod, ízületei vannak, ugrál a vérnyomása.
— Neki most létfontosságú a tengeri levegő.
— A rendelőben az orvos konkrétan azt mondta: „Valentyina Ivanovnának jódra és melegre van szüksége.”
Arina nézte őt, és nem ismerte fel.
Ez az ember, akivel hét éve osztotta meg az életét, most az ő holmiján ült, és teljes komolysággal próbálta elhitetni vele, hogy az ő nyaralásának ellopása gondoskodás.
— Tehát úgy döntöttél, hogy nekem jobb itt maradni ebben a poros városban, az anyádnak meg elrepülni a tengerhez kétszázezer rubelért, amit én kerestem meg? — mondta lassan, próbálva felfogni ennek a pofátlanságnak a mélységét.
— Miért kell rögtön a pénzről beszélni? — fintorgott Kosztya, mintha a levegő romlott volna meg.
— Család vagyunk, közös a kassza.
— Mi a különbség, melyik kártyáról vonták le?
— Ma te, holnap én.
— Én csak átírtam a jegyet.
— Egyébként nem volt egyszerű, rá kellett fizetni az adatváltoztatásra, azt én álltam.
— Szóval én is beszálltam.
— Te meg… Aris, nézz magadra.
— Karikák vannak a szemed alatt.
— Neked tényleg jobb, ha itthon kifekszed.
— Nyugodtan összekészíted a gyerekeket iskolába, kialszod magad, sorozatokat nézel.
— Mi meg anyával gyorsan elugrunk, csak tíz napra.
— Majd vigyázok rá, egyedül fél repülni.
Olyan magabiztosan, olyan gördülékenyen beszélt, mintha ezt a monológot a tükör előtt gyakorolta volna, a napszemüveg-próbálgatással együtt.
Valóban elhitte, hogy Arinának most bólintania kell, elfogadni a vaslogikáját, sőt, talán még hálásnak is lennie, amiért megkímélte a fárasztó repüléstől.
Arina a bőröndre nézett.
Most vette észre azt, amire korábban nem figyelt fel.
A kedvenc selyem pareója tetején egy ismeretlen, celofánba csomagolt csomag hevert.
Közelebbről megnézve meglátta a hatalmas méretű, színes köntöst és a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek dobozát.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
