Öt év hűség
Öt éven át mindent beleadtam abba az irodába.
Korán érkeztem, sokszor későig maradtam. Elvittem a hátamon azokat a gondokat is, amikhez más nem akart hozzányúlni. Ráadásul csendben oldottam meg a helyzeteket, hogy a csapat menjen tovább.
Nem én voltam a leghangosabb a tárgyalóban. Viszont megbízható voltam. Az a fajta ember, akire a vezetők számítanak, amikor valami félremegy.
Ezért amikor egy péntek délután a főnököm behívott, és azt mondta, „átalakítás” lesz, azonnal értettem, mit jelent.
A lánya épp frissen végzett.
És állás kellett neki.
A döntés már kész volt
A beszélgetés rövid lett, és furcsán udvarias.
Tele volt céges fordulatokkal, mint a „szervezeti változások” és az „átmeneti időszak”.
Mégis minden világos volt.
Az íróasztalom hamarosan az övé lesz.
Bólintottam, és igyekeztem végig nyugodt maradni. Közben belül összeszorult a gyomrom, mert éreztem, hogy erről már jóval korábban döntöttek.
Aztán, amikor felálltam, hogy menjek, a főnököm a papírkupac felé nyúlt.
A váratlan kérés
„Mielőtt elmész”, mondta, és elém csúsztatott egy csomó mappát, „meg tudnád csinálni ezeket a jelentéseket jövő péntekig? Sokat segítene az átadásban.”
Egy pillanatig csak néztem a köteget.
Órák munkája volt benne. Olyan anyagok, amik megkönnyítik valaki más első hetét.
Mégsem vitatkoztam.
Csak bólintottam, felvettem a mappákat, és kisétáltam. Két dolog volt nálam.
Egy kartondoboz a saját dolgaimmal.
És egy kavargó érzéscsomó, amit nem akartam megmutatni.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
