Világos?!
— Kirocska, szia, drágám.
Nem zavarlak?
A néni hangja a telefon hangszórójából szokatlanul behízelgő volt, majdnem bocsánatkérő.
Kira sebességet váltott, és egy gyors pillantást vetett a kijelzőre.
Ljudmila néni.
Hétköznap ritkán hívta, pláne csúcsforgalomban, amikor tudta, hogy Kira a dugóban araszol hazafelé a munkából.
— Szia, Ljud néni.
Nem, nem zavarsz, kihangosítva beszélek.
Történt valami?
Bármit el tudott volna képzelni: hírt a nagybácsi egészségéről, kérdést a charlotte receptjéről, panaszt a szomszédokról.
De azt a csendet nem, ami válaszként rátelepedett.
Az a nyúlós, idegen bizonytalansággal teli szünet arra késztette, hogy egy kicsit erősebben szorítsa a kormányt.
— Néni?
Ott vagy?
— Itt vagyok, itt vagyok, Kirocska…
— fújta ki végre a néni.
— Azt sem tudom, hogyan mondjam el neked…
Galina hívott a harmadik lépcsőházból, tudod, ismered, az ő lánya a te anyósoddal jár össze a dácsán…
Szóval csak ne idegeskedj, jó?
Ez biztos csak pletyka, az emberek gonoszak…
Kira hallgatott, és érezte, ahogy a munkanap utáni kellemes fáradtság hideg, kellemetlen előérzetté változik.
Már tudta, hogy most olyat fog hallani, ami nem fog tetszeni.
És azt is tudta, ki lesz ennek a forrása.
— Mondd, ahogy van, Ljud néni.
Ne húzd.
— Szóval…
— a néni hangja suttogásig halkult, mintha attól félne, hogy kilométereken át is kihallatszik a városi zajban.
— Azt beszélik… hogy te Igort… hát… vered.
Hogy tele van zúzódásokkal, panaszkodik az anyjának, az meg sír és mindenkinek meséli, milyen szerencsétlen a fia élete.
És még…
— a néni megint megtorpant, mély levegőt vett.
— Azt is mondják, hogy megcsalod.
Hogy van valakid, és csak aludni jársz haza…
Kirocska, csak ne sírj, ez tiszta hazugság, én tudom!
Kira nem sírt.
Még csak nem is pislogott.
Egyenesen előre nézett, a végtelen sor piros féklámpára, és a világ hirtelen döbbenetesen, kristálytisztán élessé vált.
Valentina Szergejevna az utóbbi időben olyan furcsa, szúrós pillantásokat vetett rá.
Mérgező célzások az „elfáradt kisfiáról”.
Színpadias sóhajok, amikor Igor hazajött a hoki edzésről, ahol a kék-zöld folt szakmai alapállapot.
Ez nem egyszerű öreges zsörtölődés volt.
Ez célzott, módszeres munka volt.
Talajelőkészítés.
— Értem.
— Kira hangja olyan egyenletesen szólt, hogy a néni a vonal túloldalán zavarba jött.
— Kira, drágám, jól vagy?
Hívjam Igort?
Vagy azt a Valentinát…?
— Ne.
— vágta rá Kira.
Az a nyugalom, ami rászállt, ijesztőbb volt bármilyen hisztériánál.
Hideg volt, mint az acél.
— Köszönöm, hogy szóltál, Ljud néni.
Jól tetted.
Szia.
A választ meg sem várva bontotta a hívást.
A rádió zenéje elviselhetetlenül hangosnak és hamisnak tűnt.
Kikapcsolta.
Most a kocsiban csak a motor egyenletes zúgása és a saját lélegzete hallatszott.
Mély, kimért.
Nem azon gondolkodott, hogyan fog magyarázkodni a férjének.
Nem azon, mennyire fáj és mennyire igazságtalan.
A fejében csak egy gondolat maradt.
Visszaállítani az igazságot.
Azonnal.
A dugó végre megindult.
Kira automatikusan vezetett, az esze már máson járt.
Nem a veszekedés változatait pörgette, hanem a lépések sorrendjét.
Olyan pontosan, mint egy műtétet.
Amikor befordult az udvarukba, a szíve nem remegett meg.
Egyenletesen, erősen vert, jéghideg dühöt pumpálva az ereibe.
És akkor meglátta a fényt.
A konyhája ablakában égett.
A fény mögött pedig mozgott egy ismerős, testes sziluett.
Valentina Szergejevna ott volt nála.
Meghívás nélkül.
Figyelmeztetés nélkül.
Megint használta azt a kulcsot, amit egyszer „a legvégső, vészhelyzetes esetre” könyörgött ki.
Kira lassan leparkolt, leállította a motort, és pár másodpercig csak ült a csendben, az ablakot nézve.
A vészhelyzet eljött.
Az ajtó halk, ismerős kattanással engedett.
Kira belépett az előszoba félhomályába, és azonnal megcsapta az idegen szag.
A „Vörös Moszkva” édeskés, fojtogató parfümje, amit Valentina Szergejevna a tökéletes eleganciának tartott, összekeveredett a főződő tea illatával.
Ez a szag-diszharmónia — az otthonáé és a betolakodásé — volt az első ütés az idegeire.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
