Egy kórház, ahol a bizalom mindennap számít
Abban a kórházban, ahol apukám és én dolgozunk, szinte sosem áll meg az élet. A folyosókon állandó a jövés-menés, a döntések gyorsak, és néha egyetlen perc alatt fordulhat meg minden.
Apukám régóta ápoló itt. A kollégák nyugodt emberként ismerik, aki feszült helyzetben is higgadt marad, és biztos kézzel dolgozik.
Én ugyanitt vagyok, csak egy másik területen, a szociális osztályon. Nem kezelésekkel foglalkozom, hanem azzal, hogy segítsek a betegeknek és a családoknak, amikor túl nehéznek érzik a helyzetet. Bár külön részlegen dolgozunk, mégis sokszor összefutunk, például a liftben, a büfében, vagy két feladat között a folyosón.
Nekünk ez mindig sokat jelentett. Egy kimerítő műszakban jó érzés, hogy a család nincs messze, csak pár ajtónyira.
Egy hétköznapi pillanat, amit mások félreértettek
Egy délután, egy különösen húzós délelőtt után, épp a részlegek közötti folyosón találkoztunk. Mindketten fáradtak voltunk, mégis mentünk tovább, ahogy mindig.
Gondolkodás nélkül megöleltük egymást, gyorsan, pár másodpercre. Nálunk ez nem volt ritka, inkább egy csendes bátorítás a nap közepén.
Csakhogy kívülről ez egészen másnak tűnhetett.
Ahogy elengedtük egymást, elment mellettünk egy új nővér. Ő csak a jelenetet látta, a hátterét nem. Neki úgy nézhetett ki, mintha két munkatárs túl közeli pillanatot osztana meg a munkahelyen.
Egyetlen félreértésből pedig pillanatok alatt történet lett.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
