Tizenhét éves korom óta kerekesszékben élek.
A húgom azt kérte, az esküvőjén ne használjam, mert szerinte rontaná az összképet.
Amikor nemet mondtam, kifakadt: akkor inkább ne is menjek.
Megálltam, vettem egy levegőt, és közöltem vele, hogy tiszteletben tartom a kívánságát.
Csendben visszautasítottam minden programot, a próbavacsorát, a készülődést, a közös fotókat is. Nem vitatkoztam, nem emeltem fel a hangom, egyszerűen félreálltam.
Nagyon fájt, mert életem minden fontos pillanatában mellette voltam. A kerekesszék nem kellék, része a mindennapjaimnak és az erőm jele, nem valami szégyellnivaló. Mégis meghoztam a döntést: nem fogom magam beleerőltetni egy olyan térbe, ahol nem lehetek önmagam.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.