A rokonok arcáról azonban lefagyott a pimasz mosoly, amikor eléjük tettem a keresetlevelet.
— És te hallgattál? — mondta Inga, a mosogató mellett állva, könyékig szappanhabosan.
Az apa jubileuma tiszteletére rendezett ünnepi vacsora fél órával korábban ért véget.
A vendégek elmentek, a család pedig a megszokott módon a rengeteg mosatlant az idősebb lányra hagyta.
Az asztalnál, a maradék Napóleon-tortát eszegetve, a fiatalabb húg, Vika ült.
Mellette, kényelmesen hátradőlve a széken és fogpiszkálóval a fogát piszkálva, a férje, Lyonya ült.
Az anya, Tamara Petrovna, a teáskannával sürgölődött, igyekezve nem Inga szemébe nézni.
— Ugyan mit kellett volna mondani? — vont vállat Vika, miközben lenyalta a krémet a kanálról.
— Az ügy már el van döntve, Lyonya meg én már brigádot is találtunk.
— Lebontjuk a falakat, kibővítjük a gyerekszobát.
— Végül is nekünk kettő van, nekünk nagyobb szükségünk van rá.
Inga papírtörlővel megtörölte a kezét.
Összegyűrte, és beledobta a szemetesbe.
— Nagymama lakását — mondta.
— Azt, amelyben két éve a saját pénzemből teljes felújítást végeztem.
— És öt éven át fizettem a rezsit, mert „Vikának jelzáloghitele van, neki nehéz”.
— Ti ezt a lakást átírattátok rá?
Az asztalfőn ülő apa, Gennagyij Ijics megigazította a szemüvegét.
— Inga, ne kezdd.
— Vika a kisebbik, neki gyerekei vannak.
— Te meg önálló nő vagy, autót vezetsz, jó beosztásod van.
— Mire neked egy második lakás?
— Elrakod sóba?
— Az ajándékozási szerződést már egy hete elkészítettük — vágta közbe gyorsan az anya, bűnbánó mosollyal.
— Nem akartunk felzaklatni a negyedéves jelentés előtt.
— Úgyis mindig el vagy foglalva.
Inga ezekre az emberekre nézett, akiknek a problémáit az utóbbi években mind ő oldotta meg.
Fogorvos anyának?
Inga.
Szanatórium apának?
Inga.
Vikát összekészíteni a szülészetre?
Inga.
Aztán a húgára pillantott.
Vika olyan képet vágott, mint egy győztes, aki úgy ütötte meg a főnyereményt, hogy még lottószelvényt sem vett.
Lyonya vigyorgott, miközben a telefonját nézte.
— Vagyis a hátam mögött döntöttetek erről — mondta kijelentő hangon.
És ekkor az anya kitárta a kezét, és kimondta ezt a mondatot:
— Jaj, azt hittük, neked mindegy!
— Te úgysem kérsz soha semmit — tehát nincs is szükséged semmire.
Inga a mosatlan edények halmára nézett.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
